|
► VII.
Unicornis Diákkonferencia: ÚJ Kor
| |
|
 |
Előadók: Fülöp Attila
és György Botond
Téma:
Örmény építkezés Gyergyóban |
Dolgozatunk témája a gyergyószentmiklósi örmények
építészeti hagyatéka. Ez a dolgozatunk folytatása tavalyi munkánknak,
amikor is a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom megépítésének
történelmi hátterét és a szentély művészettörténeti jelentőségét
mutattuk be. Úgy éreztük, hogy munkánk még nem teljes, ezért tovább
folytattuk kutatásainkat, kiterjesztve azokat a város már örmény
hagyatékaira is.
Természetesen, az idén is a templom képezi a bemutató
kiindulópontját, hiszen ez alkotja az örmény építészet legjellemzőbb és
legjelentősebb emlékét. Ezért kitértünk azokra a részekre, amelyeket a
tavaly nem sikerült megfelelően bemutatni vagy kimaradtak
dolgozatunkból.
Gyergyószentmiklós kedvező földrajzi fekvése, az Erdély
és Moldva közötti kereskedelemben betöltött szerepe vonzotta a Moldvában
letelepedett örményeket. Az örmények gyergyószentmiklósi letelepedését
főleg az 1607-es évi vásárjognak a biztosítása segítette elő. Először
csupán kalmárként jelentek meg a vásárokon. Később kisebb csoportokban
telepedtek le Gyergyószentmiklóson.
A XVII. században letelepedő örmények
először is a vidék kereskedelmét „kaparintották“ meg. Ezek a
családok ugyanis részben üzleteket nyitottak, másrészt pedig a Moldva
felé irányuló nagy állat- és fakereskedelemmel foglalkoztak. Gazdasági
erőforrások révén nemcsak, hogy megszerezték a gyergyószentmiklósi piac
feletti egyeduralmat, de a visszaélésektől sem riadtak vissza. Így
például közülük sokan összevásárolták a gyergyói piac termékeit, majd
ezeket háromszoros áron értékesítették ugyancsak Gyergyószentmiklóson.
1735-ben már 77 örmény családfőt írtak össze Gyergyószentmiklóson, akik
állat- és borkereskedéssel, tímár, mészáros, csizmadia, takács, szabó
vagy szűcsmesterséggel foglalkoztak.
Betelepedésük idején monofiziták voltak az örmények, de a
pápa legelső felszólítására unitáltak a katolikus egyházzal. A
gyergyószentmiklósi örménységnek kezdetben nem volt sem papja, sem
temploma. Kápolnát 1680-ban bocsát rendelkezésükre Ferenczi György
püspök-helyettes, amelyet szentmiklósi plébános korában maga építtetett;
papot pedig Róma szentelt, megengedvén, hogy amennyiben nem árt a
katolikus vallás lényegének, örmény nyelven és liturgikus szokások
mellett tarthassák istentiszteleteiket.
A betelepülő örménység érdemeinek igazságos értékelése
alapján szükségtelennek látszik feltenni azt a kérdést, hogy milyen volt
a viszony a betelepülők és a székelyek között; hiszen a székelység nem
tiltakozott a jövevények befogadása miatt. S mégis azt látjuk, hogy a
fejedelemség bukása után, a Gubernium korában alig múlik el néhány
évtized, már mint ellenség áll szemben egymással az “örmény compagnia”
és a szék. Miután az bizonyos, hogy a székelység a kútásás és
templomépítés eltiltásával az állandó letelepedésben akarta
megakadályozni az örményeket; önkénytelenül merül fel az a kérdés, hogy
mi az oka ennek a mélységes gyűlölködésnek, amelyből még az utókornak,
sőt sajnos, a jelennek is jutott? A gyűlölködés felkeltésében és
szításában hibás mindkettő: a székely és az örmény egyaránt:
Ezt az is
bizonyítja, hogy a XIX. században az örmények gyorsan elmagyarosodtak,
részt vettek az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban.
A templomépítés előkészítése és megszervezése 1729
tavaszán kezdődött. Az örmény közösség templomát három év alatt
építették fel, ami a XVIII. század első harmadában páratlan
teljesítménynek számított. Ez a kimagasló megvalósítás a közösségi
összefogásnak volt köszönhető. Mégis ki kell emelnünk a korabeli két pap
önfeláldozó munkáját: Theodorovics Simon örmény katolikus plébánosát és
Kósza János segédlelkészét, aki főleg a templomépítés körüli szervező
tevékenységben szerzett elévülhetetlen érdemeket.
A templom kecses tornyát egy évvel később, 1734-ben
Lukácsi János saját költségére építtette.
A templombelső jellegzetességei: A főoltár barokk stílusú
és a mennyezetig ér, közepén művészi festménnyel, amely a Boldogságos
Szűz mennybe felvételét ábrázolja. Felújítására 1889-ben került sor. A
templomban két mellékoltár is található: baloldalt egy örmény írással
ellátott képen Világosító Szent Gergely látható, a főalakot
képregényszerűen a püspök életéből jelenetek. Jobboldalt egy klasszikus
barokk mellékoltár található, amelyet az ábrázolás szerint Szent István
vértanú tiszteletére szenteltek. A mellékoltárok, akárcsak sok más
berendezési tárgyak, Velencéből származnak, amely az európai örmények
központja, ott székel a metropolitájuk. A templom másik kultúrtörténeti
érdekessége a szószék: első ránézésre olyannak tűnik, mint bármely más
népi barokk szószék, azonban a figyelmes tekintő a tetején arra lehet
figyelmes, hogy Szent Mihály főangyal sarka nem a sárkányt tapossa, mint
máshol láthatjuk, hanem magát a sátánt. Ez az egyetlen ilyen ábrázolás
Erdélyben. Tanulságos, hogy az ördögnek emberarcot adott az egykori
művész. A mellékkápolnában egy XVII. század elejéről származó keresztelő
kutat találunk: a kőből faragott, mai napig használt liturgikus tárgy
oldalain angyalokat és növénymotívumokat láthatunk.
A mennyezet szekkóit, falfestményeit Szirmay Antal
készítette. Két nagyobb bibliai jelenet, több szent arcképe és a vallási
szimbólumok láthatók. A két jelenet Krisztus születését és Mária mennybe
felvételét ábrázolja. Szirmay Antal, festőművész Szabadkán született
1860 július 11-én. Művészeti tanulmányait a budapesti mintarajziskolában
kezdte, majd a müncheni és párisi akadémiákon folytatta és Benczúr Gyula
mesteriskolájában fejezte be.
A templomot színes ablaküvegek díszítik,
amelyek Budapesten készültek. A főoltártól balra Világosító Szent
Gergely püspököt láthatjuk, aki megtérítette az örményeket. Jobboldalt
ennek magyar megfelelőjeként Szent István király ábrázolása látható.
Tovább haladva, a Szent István vértanú mellékoltár melletti ablakképen
Szent Anna és a gyermek Mária látható. A negyedik színes, ólomkeretes
ablaküveg az angyali üdvözletet ábrázolja.
A templombelsőt kétszer újították fel:
1899-ben és ekkor készültek Szirmay festményei. A második 2005-ben volt,
de csak az oldalfalakat festették újra, a szekkók felújítása túl sok
pénzt igényelt volna.
A kapubástyákkal ellátott várfal 1748-ból való. A kőből
készült templomkerítés eredetileg jóval kisebb területet határolt körül.
A cinterem fő értéke és érdekessége a keresztút. A tizennégy fatáblának
ma már csak a nyomdai változatait láthatjuk, hiszen az eredeti
példányokat zárt helyen őrzik, hogy kíméljék.
6. Vákár P. Artúr háza
A mai Szabadságtér déli oldalának első háza a XVIII.
század végén épült s a felvétel idején már az idő által megviselt
állapotban volt. A ház magas tűzfala mellett meghúzódó félhomlokzatú
épületben a XX. század első éveiben Vákár P. Artúr Kossuth nyomdája
működött. A szűkös lehetőségeket nyújtó régi épület első részét 1907-ben
lebontották. A hátra nyúló udvarrész csatolásával egy nagyméretű ház
építését tervezték.
Külön említést érdemel a könyvnyomda mellett létrehozott
kölcsönkönyvtár. Vákár P. Artúr főtéri házának az évek során más-más
rendeltetése volt. Egykor a Hangya szövetkezet üzletének nyújtott
otthont, néhány évig pedig tiszti kaszinó is működött az épületben. Az
egykori pompás ház ma lehangoló látványt nyújt. Pusztulásával a város
lesz szegényebb.
7. A Novák-Palota
Gyergyószentmiklós reprezentatív épületeinek
számbavételekor előkelő helyet foglal el a Szabadságtér 27. szám alatti
impozáns emeletes ház, amely napjainkban a Polgármesteri Hivatalnak
nyújt otthont. Az 1908-as képviselő testület rendkívüli közgyűlésének
második napirendi pontja „Novák István nagyenyedi lakos kérelme volt,
egy gyógyszertári jogosítvány elnyeréséért”- tudjuk meg a Gyergyó 1908
március 22-i számából.
Az építkezés kezdetének pontos idejét nem ismerjük, annyi
azonban bizonyos, hogy 1911-re készen állt a látványos szecessziós
épület.
8. A Lázár fivérek házai
A mai állapotban látható Eránosz házon alul, a
Főtér déli oldalán található telket csak az 1930-as évek végén építették
be. A Lázár fivérek által működtetett fűszer- élelmiszer- és
vaskereskedés jó árú kínálatának és kialakult vásárlóközönségének
köszönhetően jövedelmező vállalkozása volt a nagy családnak. 1992-ben
ezt a házat is műemlékké nyilvánították.
9. A Templom utca - Márton Áron utca
A középkori Szentmiklós életében ennek az utcának
meghatározó szerepe volt. Az utca elejétől, a Szabadságtér 9-es számú,
északi oldali háztól mintegy 80-90 méternyi távolságra áll a Római
Katolikus Egyházközség hatalmas temploma. Ez az utca az 1700-as évek
utolsó harmadában már Templom utca néven szerepel.
Másik jelentős épület a Két híd utcáig terjedő homlokzatú
Bocsánczy-sarokház 1733-ban épült. Egyik értékes eleme az 1841-es
évszámot látható, kovácsoltvasból készült ablakrács. A Bocsánczy nevet a
Botosani városából, illetve annak vidékéről érkező örmények hozták
magukkal. Az utcára nyíló boltíves üzlet központi fekvése miatt
bizonyára gyorsan megtérültek az építkezési költségek.
10. A középkori település
A mai örmény templom helyét Képláb néven említik.
(A képláb az 1864. évi alfalvi magyarázat szerint egy olyan kis
építmény, amelyben egy szentnek a képe állt.) Itt 1613-ban fából, majd
1656-ban kőből építenek kápolnát. 1637-ben a fakápolna körül létesítik
az Idegenek temetőjét, amelynek megnyitása szintén jelentős
forgalomról tanúskodik. A piac ebben az időben a Kis-téren (a mai
Múzeum-tér) és a templom környéke lehetett. Gyergyószentmiklós s így
egész Gyergyó történetének is kiemelkedő mozzanata az örmények 1637-ben
kezdődő és 1672-ben véglegessé váló itteni letelepedése. Itteni
tevékenységük jelentősen hatott Gyergyószentmiklós fejlődésére,
elősegítve a városiasodást.
Dolgozatunkkal a gyergyószentmiklósi örmény
közösség előtt tisztelgünk, akik mára már asszimilálódtak, mégis igen
jelentős kulturális hagyatékkal gazdagították Erdélyt.
Gyergyószentmiklós turisztikai középpontja az örménytemplom, de meg kell
látnunk benne az igazi értéket.
KÖLÖNTE Béla,
Gyergyó története, Mark House, Gyergyószentmiklós, 2002. 131. old.
http://www.jaszapati.hu/templom.php?menu_id=5
|