www.unicornis.ro – Unicornis Diákkör

Előadó: Sólyom Ferenc

Téma: A gladiátorok

A gladiátorok az ókori római arénákban egymás ellen változatos fegyverzettel küzdő harcosok voltak. A hagyomány szerint eredetileg a hódító hadjáratok során foglyul ejtett rabszolgák voltak. A gladiátor (kardforgató) elnevezés arra utal, hogy a játékok széles körű elterjedése idején a harcosok többsége kardot, gladiust viselt. Valójában történetük a múltban sokkal mélyebben gyökerezik, mint ahogy eleinte gondolták

A gladiátorok története az etruszk időkben kezdődött. Tevékenységük a halottak tiszteletével volt kapcsolatos, a küzdelmeket a halott sírján vívták, az emberáldozatokat helyettesítették ezáltal.

A feljegyzések szerint hivatalosan először Kr. e. 105-ben Rutilius Rufus és C. Manlius consulok intézkedtek róla. A gladiátori küzdelmek a császári kor elején sem szerepeltek, mint nyilvános játékok az állandó ünnepek alkalmával. Csak Domitianus óta tartattak meg szabályszerűen minden év decemberében. Domitianus négy gladiátor iskolát is alapított ludus magnus, gallicus, dacius és matutinus néven.

Ezek a küzdelmek annyira népszerűvé váltak, hogy korlátozni kellett a viadalok számát. A politikusok egy hatalmas eszközt fedeztek fel bennük, a nép szórakoztatása már a cirkuszi viadalokban kimerült, ez az új típusú játék népszerűsítette őket a választások idején. Később a rabszolgákat hívták így, akik a római cirkuszban vetélkedtek egymással a harcias erkölcsök ébrentartására. A nézők puszta mulattatására élethalálharcot kellett folytatniuk. Rómában mint halotti ünnepség Kr. e. 264-ben lépett fel először a munera Gladiatoria, amikor a két Brutus apjának emlékét ünnepelte. A gladiátorok, mint a nép szórakoztatói azonban csak a köztársaság utolsó éveiben kezdenek külön intézményt alkotni. Kr. e. 731-ben a város alapítása után külön amfiteátrumot építettek nekik nyitott arénával. A gladiátor közönséges hadifoglyok voltak, kiket a lanista kiképzett és a szükséges fogásokra oktatott. A lanistákon kivül, akik gladiátorokkal üzletszerűen kereskedtek, gazdag magánemberek is tartottak gladiátorokat. A császárok vívóiskolákat alapítottak, melyeknek mintájára vidéki városokban épültek a gladiátoroknak kaszárnyák.

A lanistánál meghatározott étrendet kellett tartaniuk, s valamely fegyverben ügyességre szert tenniük. Ha az első fellépésnél beváltak, győzelmük igazolására nyakukra elefántcsont-táblácskát, tessera gladiatoriát kaptak. Ha kiváló érdemeik voltak, a lanistától a nép kívánságára rudist (vívótőr alakú vessző) kaptak, s fel voltak mentve a további küzdéstől, Rudiariusok lettek és fegyvereiket Héraklésznek szentelték. Néha szabad emberek is felléptek mint gladiátor nagy díjért. A küzdést előre hirdetvén, a kitűzött napon díszöltönyben párosan vonultak az arénába. A lanista meghatározta a küzdő párokat, melyek először tompa fegyverekkel küzdöttek vagy gerelydobással mulattak, majd a tuba szavára megindult az élet-halálharc. A legyőzött, ha volt hozzá ereje, kegyelmet kérhetett a néptől , a felemelt kéz kegyelmet, a lefelé fordított hüvelyk a közönség részéről halált jelentett.

gladius: Széles, egyenes pengéjére masszív hosszanti gerincet kovácsoltak, leginkább szúrásra és hárításra volt alkalmas, vágásra kevésbé használták. A gladiátor (kardforgató) elnevezés arra utal, hogy a játékok széleskörű elterjedése idején a harcosok többsége gladiust viselt

sica: Cornelius Sulla, a dictator tette népszerűvé Rómában a thrák gladiátorokat, így került az arénákba e balkáni nép jellegzetes vágókardja, a sica. Pengéje tompaszögben előre megtört, általában csak ezt a belső oldalát élezték.

falcata v. khopis: szimmetrikus levél alakú, szintén belső ívére élezett vágókard, eredetileg a makedón és illyr népek nemzeti fegyvere volt. Az arénákan ritkábban szerepelt, ekkor főként thrák fegyverzetű gladiátorok forgatták.

acinaces: Parthus eredetű, ívelt pengéjű, egyélű lovassági szablya, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas volt.Ez a fegyver soha nem terjedt el igazan.

gladius graecus: A klasszikus, levél alakú, kétélű görög kard, eredetileg a nehézfegyverzetű hopliták fegyvere volt.

spatha:A klasszikus, levél alakú, kétélű görög kard, eredetileg a nehézfegyverzetű hopliták fegyvere volt. Ezt a fegyvert általában a lovasság használta.

HASTA: 1,8-3 méter hosszú, általában kőris- vagy bükkfa nyélre erősített fémhegyből álló szúrólándzsa

TRIDENS: Talán a legismertebb gladiátorfegyver, a hálóvető retiarius által használt háromágú szigony. Vastag fanyelére villa formájú, vasból készült fej, a másik végén ellensúly került, így egy nehezebb szigony 3-4 kg-ot is nyomhatott.

PILUM Az fentebb említett nehéz, katonai hajítódárda, 1,5 méter hosszú fanyelén közel 1 méteres, nyársszerű fémheggyel

Spartacus trák nemzetiségű rabszolga volt. A rabszolgasorsból került a Kapuai gladiátor kepzőbe, ahol éltek a gladiátor társaival, de Spartakus nem tűrte, hogy rabszolgaként kezelik. Így robbant ki a harmadik rabszolgafelkelés, melynek vezére Spartacus volt. Ez a római történelem legnagyobb rabszolga felkelése. Az egész világot átjárta Spartacus hírneve, ezért sok rabszolga csatlakozott. Több római kohorszot is levertek éveken keresztül végül Caius Crassus legyőzte seregével, mellyel nagy hírnevet szerzett.