A változások évei

Az 1950-es évek egy új korszak kezdetét jelentették Gyergyó és az erdélyi magyarság életében: a hatalom a kommunista párt kezében összpontosult. Államosítás, kulákosítás, elnemzetlenítés és egyházellenesség árnyékolta be ezeket az éveket.

Hogyan élhette meg ezeket az eseményeket például egy cipész? Ebből az szemszögből közelítettük meg filmünkben ezt az időszakot...

Hogyan készült a film

Filmünk 2005. májusban készült az Objektív Televízió munkatársaival együtt, a dolgozatírások és stúdió-újjáépítés közben, de összejött. Miután megszületett a szándék a film elkészítésére, a tettek (lassú) sora következett. Leültünk a Kuckónkban, és összedobtuk az ötleteket: Endrééknek megvan a nagytata cipészműhelye, ismerünk olyan idős embereket, akik megélték a korszakot, tehát minden adott.

Először Alfaluba és Szárhegyre mentünk el interjút filmezni az idős emberekkel, de egyikük már kórházban volt, a másikuk is beteg lett. Ez volt a forgatás első hete. Közben az Objektív-stúdió beázott. És már csak két hét volt a bemutatóig.

Időpontot beszéltünk meg interjúalanyainkkal, fel is vettük azokat a beszélgetéseket, amelyek a filmben vannak. Legvégül elmentünk Endréék cipészműhelyébe, a keret-történetet felvenni. Endre és Norbi játszották el a két szomszéd szerepét, a végén még Oscar-díjat kapnak. Hogy a kulisszák mögötti titkokból is eláruljunk valamit: háromszor vettük fel azt a jelenetet, amikor Endre kijön a műhelyből szomorkodni (008-as kép), mert az egész stáb mindig elröhögte magát.

Végül a scriptelés, vágás, szerkesztés következett. A stúdióba még becsepegett az esővíz, amikor a tévések a filmünkkel dolgoztak, KÖSZ NEKIK.

Majd eljött a világpremier napja, 2005. május 21.-e: a III. Unicornis Diákkonferencia második felében levetítettük a filmünket. Úgy láttuk, tetszett a közönségnek.